Mi a hi-fi? Egyszerűen magyarázva
A Hi-Fi egy kifejezés az audio világból. Ebben a gyakorlati tippben elmagyarázzuk, hogy pontosan mit jelent, mit követel meg a hangvisszaadástól, és hogyan változott a hi-fi jelentése a nyelvhasználatban.
Mi a hi-fi?
A Hi-Fi elsősorban az akusztika, valamint az elektromos vagy kommunikációs technológia méretéhez kapcsolódik:
- A Hi-Fi a "nagy hűség", azaz a "nagy pontosság" vagy a hűség kifejezést jelenti.
- Ez egy minőségi szabvány az audio rögzítésére, továbbítására és lejátszására szolgáló eszközök számára.
- Európában az 1960-as évek óta a szabványok kikötik, hogy melyik hangparaméterek különbözhetnek az eredeti hangjelzéstől és milyen mértékben, ha hi-fi-nak akarnak tekinteni.
- Az akkori technológiának megfelelően a DIN 45500-at az 1990-es években hozták létre, amely bizonyos követelményeket támasztott a hangstúdió berendezéseivel, nevezetesen az FM tunerrel, magnóval, mikrofonnal, erősítővel, hangszóróval és rádióvevővel.
- Még az 1990-es évek előtt ezeket a minimumkövetelményeket még olcsó eszközökkel is könnyen el lehetett érni. Így jött létre a DIN EN 61305 1996-ban, amely most csak azokat a mérési módszereket és összehasonlító értékeket határozza meg, amelyek felhasználhatók az audioberendezések tulajdonságainak és minőségi különbségeinek összehasonlítására.
- A minőségi követelmények például a sávszélességre, a dinamikára, a frekvencia-válaszra és a csatorna szétválasztására vonatkoznak.
- Nemzetközileg és német nyelven is, a Hi-Fi kifejezést minden olyan eszközre használják, amelyek a hallható frekvenciatartomány nagy részét nagy pontossággal, kis zajszinttel és más művekkel reprodukálják.
Mi különbözteti meg a hi-fi-t?
Nagy hűség volt az, aki teljesítette a következő követelményeket. A pontos követelmények olyan technológiák között változnak, mint például magnó, FM adó, mikrofon és hangszóró:
- A sávszélességnek körülbelül 40 Hz és 12, 5 kHz között kell lennie, hogy képviselje az ember számára hallható frekvenciák nagy részét.
- E frekvenciatartomány nagy részének legalább ± 1, 5 dB dinamikus pontossággal kell rendelkeznie. Tehát egyetlen frekvenciatartományt sem tüntetnek túl.
- A torzítási tényezőnek, azaz a nemlineáris torzításnak 2% alatt kell lennie. Aki még mindig ismeri a sellakrekordokat, ismeri azt a durva hangzást, amelyet legalább 10% -os torzítási tényező okoz.
- A naptár távolságának nagyjából 26 dB és ennél nagyobbnak kell lennie az FM átvitelnél, és legalább 15 dB a rekordoknál. Az 1960-as években ez még mindig nagy kihívás volt. Még a mai lemezjátszók is csak a 25–30 dB csatorna-különbséggel rendelkeznek.
- A jel-zaj aránynak legalább 46 dB-nek kell lennie. A mai csúcskategóriás készülékek jel-zaj aránya mintegy egymilliószor jobb, és több, mint 110 dB. De még a mobiltelefon 1 eurós elektresz mikrofonjának a jel-zaj aránya meghaladja a 80 dB-t.
- Természetesen az észlelés paraméterei valójában sokkal fontosabbak, mint a fizikai mennyiségek. Ezért vannak pszichoakusztikus paraméterek és módszerek a térbeli audiorendszerek vagy a tömörítési algoritmusok hangminőségének összehasonlítására. Ez magában foglalja például azt, hogy mennyire élénk, durva és éles a hang, milyen pontosan lehet elhelyezni a hangforrást, mekkora a hangja, mennyi a térhatású hang borítja be, és hogy a fésűs szűrőeffektusok vagy tárgyak hallhatók-e.
További CHIP online gyakorlati tippekben összehasonlítjuk a CD hangminőségét és a felvételt, megmutatjuk az erősítő optimális paramétereit, és elmagyarázzuk, hogyan kell helyesen beállítani a surround hangszórókat.