Lemez vagy CD - melyik hangzik jobban?
Audio CD vagy lemez jobban szól? Egy dolog előrejelzése: az, hogy a régi jó vinil vagy a mostanában alig modern kompakt lemez valóban jobban hangzik - tisztán szubjektív, és így mindig igaza van az érzéseihez. Vannak objektív paraméterek, amelyek mennyiségileg meghatározzák a különbséget az eredeti kétcsatornás hang és a lemezjátszón és CD-lejátszón keresztüli reprodukciója között. Ezenkívül meg lehet fontolni mindkét adathordozó érzékenységét és tartósságát. Ebben a gyakorlati tippben összehasonlítjuk a vinil és a CD objektív paramétereit.
Lemez vagy CD? A szakértők ezt mondják
Lemez vagy CD, vinil vagy alumínium polikarbonáttal? A fórumokon heves, legalább élénk vitákat találhat a vinil és az audio CD-k minőségi különbségeiről. Mivel sok ember személyesen megtámadottnak érzi magát, amikor valaki kritikálja a választott közeget, ezért a következő szakirodalmat használjuk ebben a gyakorlati tippben, és szerényen tartjuk véleményünket:
- Hans Jörg Friedrich: Hangtechnika a médiatervezők számára. Hallgassa meg a hangokat - értsd meg a technológiát - tervező média, Springer 2008.
- Reinhard Lerch, Gerhard M. Sessler és Dietrich Wolf: Műszaki akusztika. Alapok és alkalmazások, Springer 2009.
- KG Schwartz, "A mechanikus felvevő impedancia és annak hatása az iratok kopására", in: Progress in akusztika (DAGA), Berlin, 1970, 193-196.
- Stefan Weinzierl (szerk.) - Handbuch der Audiotechnik, Springer 2008.
Lemezek és CD-k pszichoakusztikája - melyik hangzik jobban?
Függetlenül attól, hogy lemez vagy audio CD, mindkettőt végül az emberek hallják. A fizikai stimulus pszichológiai észleléské történő átalakítása a pszichofizika alapvető feladata. Így működik a lemez és a CD egy pszichoakusztikus összehasonlításban:
- Dinamikus tartomány: A dinamikus tartomány a hallhatótól a fájdalmasan hangos váltakozó hangnyomástól körülbelül 120 dB. A zene hangereje 60 dB. A felvételek jel-zaj aránya körülbelül 60-70 dB, az audio CD-k pedig 16 bites kódolásukkal 90 dB-nél nagyobb dinamikus tartományt jeleníthetnek meg. Ezért mindkét adathordozó elegendő a zenehez.
- Dinamikus pontosság: Az LP-k körülbelül 30 Hz-től 20 kHz-ig terjedő frekvenciákat tudnak reprodukálni ± 3 dB pontossággal, az audio CD-k 0 és 22 050 Hz közötti tartományban, ± 0, 5 dB pontossággal. Optimális hallgatási körülmények között a hangnyomás szintjének körülbelül 0, 3 és 1, 5 dB közötti változása érezhető. Ez azt jelenti, hogy a felvételek frekvencia-spektruma hallhatóan eltérhet az eredeti felvételtől.
- Torzítás: A lemeztűk idővel kevés PVC-t viselnek, ami nemlineáris torzulásokhoz vezethet. Ez olyan frekvenciákat hoz létre, amelyeket az eredeti jel nem tartalmazott. Az elektromágneses rendszerek kevesebb kopást és elhasználódást mutatnak, mint a piezoelektromos felszedők. Az audio CD-k olvasó lézerei azonban nem befolyásolják a CD-tartalmat. Az audio CD-k még 1000-szer történő lejátszás után is az eredetihez igaznak hangzanak.
- Lokalizáció és térbeli viszonyok: Felvétel, pásztázás és álsztereo módszerek révén a zenegyártók és a hangtechnikusok megteremtik a kívánt hangforrás pozícióját és kiterjesztését. Ehhez célzott jeleket generálnak mindkét csatorna számára sztereo beállításban. A forgótányérokban lévő két elektromágneses hangfelvétel térbeli közelsége miatt ezek néha befolyásolhatják egymást. A csatornaválasztás a középső frekvenciatartományban mindössze 25-30 dB. Ez a "áthallás" általában szűkebb sztereó panorámaképesség és gyengébb térbeli benyomást biztosít. Az audio CD-k viszont tökéletes csatorna-elválasztással rendelkeznek, ami általában nagyobb helyiséget eredményez. A kiterjedt hangforrások érzékelése és a burkoló térhatású hangzás bebizonyosodott, hogy a koncerttermek és az audiorendszerek egyik legfontosabb hangminőségi jellemzője. Itt a CD egyértelműen jobb.
A vinil és audio CD tartóssága és sebezhetősége
A rögzített és audio CD-k mint fizikai adathordozók természetesen érzékenyek a dudorokra, a karcolásokra és a porra. Vannak más hiányosságuk is. Így hasonlítják mindkét média a fizikai összehasonlításban:
- Tartósság: A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lemezek és az audio CD-k egyaránt legalább évtizedekig tartanak, ha megfelelően tárolják. Rendszeres napozás vagy néhány csúszda a homokos csomagtartó padlóján néhány héten belül mindkét hordozót elpusztítja. Felveszi a tojást, majd ugrik, az audio CD-k egyáltalán nem játszanak hangot. Megtalálhatja, hogyan kell helyesen tárolni a nyilvántartásokat egy gyakorlati tippben.
- Tartósság II: Ha nem csak zenéjét tárolja, hanem lejátssza, akkor a vinil kopása észrevehető. A rögzítőcsap átkapaszkodik a rögzítési horonyban és elhasználódik. Csak 60 játék után érjen el csaknem 5% -os torzítási tényezőt. Mivel a felvételek lejátszási sebessége állandó, a tű nagyobb távolságot fed le kívülről, mint ugyanabban az időben. Ez azt jelenti, hogy az első műsorszámok hangminősége mindig magasabb, mint az utolsó műsorszámok hangminősége. Az audio CD-k kevesebb mint 0, 01% harmonikus torzulással rendelkeznek.
- Por: A barázdái érzékenyebbé teszik a port. A porképződés által okozott problémákat az alkohollal vagy desztillált vízzel történő „nedves játékkal” minimalizálni lehet. Az audio CD-k csak vastagabb porpelyhektől szenvednek. Gyakorlati tippeket nyújtunk azonban a lemezek és a CD-k tisztításához.
- Robusztus: A lemezjátszóknak viszonylag szilárdnak és szintnek kell lenniük. A korai sellak rekordok gyorsan kiderülnek, hogy nem nagyon tartósak. Az 1930-as évektől kezdve a vinil, azaz a poli (vinil-klorid) (PVC) optimális kompromisszum volt a rugalmasság között a kis ütések jó elnyelője és a stabilitás között annak érdekében, hogy a tű hosszabb ideig ellenálljon a kopásnak. A "kitöltő szkript", azaz nagyobb horonytávolság magasabb szinteken, megakadályozza a tű áttörését. Különösen a hordozható CD-lejátszók gyakran használnak ütésgátló funkciót. Néhány másodperces hang itt van tárolva. Ez azt jelenti, hogy könyörtelenül rázhatja meg a CD-lejátszót, amíg beilleszkedik a gyorsítótárba.
- Karcolások: Ha megüt a forgóasztalon, a tű megcsúszik és lerombolhatja a lemezt. Ez zajt vagy ugrást eredményezhet. Az audio CD-k is karcolásra ugorhatnak, többnyire lényegesen rövidebb ugrásokkal. Átlátszó polikarbonát réteggel vannak ellátva, ahonnan még a mély karcolások is csiszolhatók vagy kitölthetők. Az alumíniumfóliában lévő karcolás azonban visszafordíthatatlanul megsemmisíti az audio tartalom egy részét.
- Jellemző görbék: A rögzítési jelek kezdetben erősen torzultak, ezért azokat fonóerősítővel kell korrigálni az úgynevezett RIAA jelleggörbe szerint. Az audio CD-k nem mutatnak ilyen torzítást.
- Zaj: A nyilvántartásból származó zaj közismert, és olyan beszélgetési nevekkel rendelkezik, mint például "kattintások", "karcolások" és "pattogások". Az olyan hangmegosztó szoftverekben, mint például a Steinberg Wavelab, a vinillemezekre jellemző zajt kifejezetten szimulálják annak érdekében, hogy nosztalgikus vagy „történelmi” hangbenyomást keltsenek. A CD természetesen osztja a hibát a lemezzel: az ugrás.
- Mobilitás: Napjaink szempontjából döntés a pestis és a kolera között: vannak mind hordozható lemezjátszók, mind CD-lemezek. Mindkettő természetesen viszonylag terjedelmes és nem különösebben ütésálló.
- A digitális hanglemezek csak egy csúnya időkódos hangot játsszanak a digitális audiofájlok szinkronizálása érdekében. Megkarcolhatja a WAV fájlokat és hallhatja a hangmagasság eltolódását, ha gyorsabban játszik.
- Hosszú távú tapasztalat: Hosszú távú tapasztalattal rendelkezünk a rekordokkal kapcsolatban. A százéves kettős felvétel szinte olyan szépnek hangzik, mint akkoriban ... monó, keskeny frekvenciatartományban és sok zajban. A legalább égetett CD-k azonban gyakran nem tartanak öt évig.
A hang szempontjából sokkal fontosabb, mint a hanghordozó kiválasztása, valószínűleg a mélysugárzó helyes beállítása, a hangszóró csatlakoztatása és az optimális átvitel. Természetesen az utasítások segítségével digitalizálhatja a felvételeket is, majd javíthatja a hangot.